Zsákos Bilbó

Tűznél ülök

Tűznél ülök, s elgondolom,

   mi szépet láttam én,

pillangókat s virágokat

   nyári gyep szőnyegén;

aranyleveles őszöket

   dús túlérett nyarat;

hajnali köd, napfény-ezüst,

   szél járja hajamat.

Tűznél ülök, s elgondolom,

   milyen lesz a világ,

ha jön a tél, amelynek én

   nem látom már tavaszát.

Mert annyi minden van ma is,

   mit nem láttam soha,

minden ligetnek más zöld színt

   hoz az új év tavasza.

Tűznél ülök, s elgondolom,

   hajdankorok embereit,

s hogy jönnek Majdanok, miket

   már mások látnak itt.

De míg ülök, s elgondolok

   sok hajdan-volt időt,

visszatérők halk neszeit